Nagyon érdekes dolog történt velem, amit megint csodának tekintek. Két héttel ezelőtt kaptam egy álláslehetőséget, amit elfogadtam, mert valamiből meg kell élni, igaz belül azt éreztem, hogy nem nekem való és nem szívesen fogom csinálni. Ez az érzés nap, mint nap erősödött bennem, feszültség és szorongás fogott el. Nem volt kedvem bemenni, dolgozni, de ezt szerintem nagyon sok ember érzi, hogy kevés pénzért dolgozik, vagy nem nézik semmibe a munkáját, de belenyugszik, mert meg kell éljen valamiből. "Örülök, hogy van munkám". A társadalom nagy része így gondolkozik. Most következik történetemben a gyökeres fordulat! Pénteken bementem és felmondtam, nem tudom miért tettem, de megtettem. Nem elég ábrándozni a sikerről, akarni, kell, vágyakozni utána.
Ha valamit el akarunk érni – pl. lefogyni, dohányzásról leszokni vagy jobb állást, több pénzt keresni, esetleg kapcsolatainkon javítani – akarni kell teljes szívünkkel, különben csak vágyálom marad. Ha nem akarunk valamit teljes valónkkal, ha csak egy pici ellentmondás, hitetlenség van bennünk, elmarad a siker. Mert a siker titka az összhang. Az, hogy minden porcikánk ugyanúgy, ugyanazt akarja, hogy teljes egészében összhangban legyünk elérendő célunkkal. Ha nem érzed teljes mértékben biztonságban magad a vágyott helyzetben, hiába beszélsz róla, törekszel rá, nem leszel sikeres. Hiába szeretnél közismert lenni, ha nem érzed a teljes bizonyosságot a felől, hogy valóban azt szeretnéd, hogy lássanak, ismerjenek az emberek.